Nem tudok aludni.
Furcsa gondolatok kavarognak a fejemben. Nem is vagyok álmos, de fáradt vagyok.
Miért van az, hogy most, hogy végre találtam egy lányt, - akivel szeretnék hosszabb időt együtt tölteni, és végre van valaki akivel eltudnám képzelni, hogy ne csak rövid ideig járjunk, mert nagyon jól érzem magam vele, mindig hiányzik, ha nincs mellettem, lassan már nem is tudok egyedül aludni sem- és most a sors úgy hozza, hogy rövidesen elég távol kerülünk egymástól?
Remélem, ha olvassa az illető ezeket a sorokat, azért még nem rémül meg tőle, hogy én mennyire előre tervezek. Egyszerűen félek, nem akarom elveszíteni azt, aki jelenleg életem egyetlen értelmét adja. (Szörnyen nyálas szöveg, de így van.)
Nem tudom, mi lesz, hogy lesz, hogy lehetne, mi lehetne megoldás, hogy tudnám elviselni a távollétét, hogy tudnám elviselni a hiányát, hogy tudnám elviselni, ha egyszerűen eltűnne az életemből.
Most először - életem sok értelemben legrosszabb nyarán - azt kívánom, hogy ez a nyár ne érjen véget.
Nem akarom, hogy itt hagyjon, nem akarok visszakerülni abba az osztályba amibe léhaságom sodort. Nem akarok mást, csak Vele lenni.
Na, eme, elég terjedelmes, és meglehetősen nyálas lelkizés után, azt hiszem megprobálok ismét aludni.
Mert azt hiszem mondanom sem kell, hogy miért nem tudok aludni. Mert Ő nincs mellettem.
ÜDv
